Rohály Gábor: Viselkedéskultúra
Kreditérték: 4 kredit
Időpont: kedd 18:00-19:30
Helyszín: PT
Keretszám: max. 12 fő
VISELKEDÉS KULTÚRA
Asztali kultúra
Italkultúra
Borkultúra
Ez a szabály csoport esetünkben nem az illemtan és nem a protokoll területét takarja. Sokkal inkább vonatkozik életünk egy szegmensére, a keresztény cselekvésmódot meghatározó szeretet parancsra. Ennek követése látható rajtunk, vagy éppen nem?
Ez az ami magányunkból kilépve belőlünk azonnal láthatóvá válik!
Mire jó, ha szépen eszünk? Jutalmat, még egy elismerő pillantást sem kaphatunk érte. Szerencsére a szabályszegésért sem fednek meg. Hát akkor?
A diktatúra éveiben, ha külföldiekkel találkoztunk, hiányos nyelvtudásunkat megértéssel és elnézéssel fogadták. Hát persze a vasfüggöny mögött...milyen keveseknek adatott meg. Ezzel szemben ma már elvárt, hogy egy nyelvet jó társalgási szinten kezeljünk. Az asztalnál pedig semmi kifogásolhatót ne csináljunk.
Köszöntés és a beszédünk.
"Békesség nektek - és a Ne féljetek." hangzottak kétezer éve a legszebb köszöntések. Sokszor alkalmaztam, sehol sem tűnt visszatetszőnek a társaságba belépve egy BÉKESSÉG-et mondani. (amúgy erdélyiesen...)
A biblia beszédmódja, az általános tegezés ma nem tekinthető példának. A tegezésből nincs sok gond, a visszategezésből annál inkább. Higgyék el: szépkorú ismerőseink nem bizalmaskodni, nem magukat fiatalítani szeretnék a "letegezéssel". Ez első és másodsorban is a bizalom jele......az egyenjogúság kifejezése.
Esetünkben: ami nem felel meg az elvárásoknak az a sok beszéd, a locsogás. Továbbá megalázó, ha valakinek ismételten a szavába vágnak és ugyanígy kerülendő az egyre terjedő finomkodás. Mivel közbeszédünk egyre durvábbá válik, ennek tudatos vagy nem szándékolt ellensúlyozására egy bort, kávét nem szagolnak , hanem megillatoznak. A nő szavunk helyett, az indokolatlan "hölgyhasználat" is zavaró. Női szabó helyett hölgyszabó és nőgyógyászat helyett hölgygyógyászat...?
Öltözködés.
Lehet ezzel bántani? Igen. A kevésbé tehetőseket megalázza és ízlésünk hiányát is mutatja, ha túlöltözünk. Ennek ellenkezője az alulöltözés, ez is zavaró.- A direkt rongyosság legyen a tinik sajátja. Egy-egy kihívó ruhadarab túl azon, hogy nem elegáns nem egy férfinek okozhat álmatlan éjszakát. Nem is annyira maga a ruha, hanem a mód, ahogy viseljük, az lehet közönséges. A figyelem felhívásnak rengeteg elegáns változata is van - még ha szabadidő ruhában is vagyunk.
Étkezés.
Itt szabad és kell is konfliktust vállani néhány szokással. Sok értelmetlen szabály van (pl. a burgonya késsel nem vágható, a hal aztán még inkább... stb.) Ami bántó, az ismét a hogyan. Egy példa: Meleg büfé. Aki a meleg étel tálalásának helyétől jobb esetben egy lépésre távozva habzsolni kezdi a fogást, annak nem a gyerekszobájával, hanem az ösztönvilágával van a baj.
Elkerülhetetlen (leszámítva a Michelin csillagos éttermeket) hogy a tányérra ne kerüljön vissza valami a szánkból. Cseresznyemag, csontocska. Tegyük ezt vissza diszkréten, ügyesen. Ide tartozik, hogy ne együnk lehajtott fejjel. Felsőtesttel előre dőlve egy cseppje a levesnek még a tányérra esik. Ellenben a mohón evő, ha nem nyelte le az egész falatot, miközben már újabbat töm a szájába; vissza is szokott ejteni egy nagyobb morzsát...
A különleges húsok, főleg tengeri állatok, elvárásnak megfelelő fogyasztása már csak külön könyvecskékben található meg.
A Prosit! Bort stb. nem, csak vizet ihatok egyedül.
Mindig az alkalomhoz illetve a "tárgyakhoz" viszonyítva alkalmazzunk egy-egy szabályt. A csészealjat a kávéscsészéhez egy nyugodt otthoni kávézáskor oda szoktuk adni. Kirándulás pihenőjében (kávé a termoszból) vagy egy konferencia szünetében, már egyéni döntés szerint adjuk vagy sem. Sok példa lenne sorolható.
Annak meghatározása, mi a modoros és kerülendő, igen nehéz. A döntés inkább érzék kérdése, mint szabályismereté.
Miért érdemes ezzel foglalkozni? Senki sem ismeri (?) a szabályok 90 százalékát!
No de mindenkiben rossz érzést szül, ha szembe szomszédját az evőeszközzel kezében hadonászni látja. Tövénél fogni az evőeszközt - ezt nem a tanult ismeretek tiltják.
Egy jó példa. Azt, hogy a villára felszúrt falatot vesszük szánkba, vagy a lapátszerüen villára tolt húsdarabka a gusztusos, ezt nem könyvből tanulja meg valaki. Ha tévedne, senkitől sem kapna (láthatatlan) fejcsóválást.
Feszélyeztetett vagy laza az asztalnál a hangulat? Biztonságérzettel kelek fel az étkezés végén vagy sem - ez nem mindegy. Tegyük úgy hogy jó legyen, magunknak és másnak.
sietés - habzsolás?
lenyelt falat - teleszájjal beszélés.
ki nyújt elsőnek kezet, ki koccint?
Ki ajánlja fel a tegezést? A nő. Mikor? Ha el tud képzelni az illetővel egy háromórás utazást....
Szalvétahasználat. Felkötöm, vagy a nyakkendőtű rögzíti? középre törlök?
Zsebkendő használat
Természetesen előadásban konkrét válaszokat adunk a felmerülő kérdésekre.
Viselkedéskultúra az az állandó magatartás forma, melynek alapelve a viszonosság. Más szavakkal kifejezve: embertársi viszonyainkban annak folyamatos teljesítése, amit embertársainktól a magunk számára elvárnánk.
A viselkedés kultúra létformája a fenti szabály folyamatos jelenléte tudatunkban. Aktualitása életünk minden pillanatában fennáll, alkalmazása nem kíván megfontolást vagy mérlegelést. Aki ennek a magatartásformának megélése mellett dönt, annak a fejében egy Vademecum áll rendelkezésére....
Hogy a megvalósításnak különféle akadályai lehetnek, hogy az nem ritkán nehezünkre esik; az természetes. Az elfogadott célról azonban tudatosan és véglegesen, a viselkedés kultúra hordozója nem mondhat le. A viselkedés kultúra logikusan tartalmazza a társas érintkezés szabályait is.
Az illemtan bizonyos alkalmakra vonatkozó szabály-gyüjtemény. Nemcsak protokoll szabályozta körülmények között kell betartani, hiszen pl. nomád népek életében is vannak elvárt viselkedésformák. Ezeket kívánatos betartani, de nem feltétlen szükséges magunkban egyetérteni azzal.
Az illemtan elvárásainak betartása bizonyos alkalmakhoz illetve bizonyos embercsoportokhoz kötött. Mint magatartás szabály igen gyakran hierarhikus szempontok alapján épül fel, tekintélyalapú. A minden szempontból egyenrangú emberek között az illemtan elméleti meggondolások alapján jön létre és működik. Más környezetbe lépve szükségessége, aktualitása nincs, illetve a szabályok automatikusan módosulnak.
A viselkedés vagy cselekvésmódok különösen értékes változatát képezik azok az átvett, mondhatjuk örökölt viselkedés módok, amelyek több/sok generáción át jutottak el a mába, azaz hozzánk. Fennmaradásukat nem tudatos döntésnek köszönhetik, egyszerűen ezen szabályok (szokások, feladatok) örökség formájában kerültek birtokunkba. Megtartásuk és gyakorlásuk lehet hogy egyszer mindenkinél, belső döntéssel is szentesítve lettek. Ez a döntési alkalom azonban egyszeri és a cselekvésmód pedig folyamatos.
Az apáról fiúra, anyáról leányra szálló cselekedetek, viselkedésformák, eszközhasználat stb. NEM VISSZATANULT tudás. Az utóbbira példa a mai népzenében gyakori jelenség, az egy-két generációval korábban már elhalványult dallamok és játéktechnika visszatanítása.
Az örökölt cselekvések nem nosztalgikus jellegű, felébresztett attitüdök. (pl."nagymama lekvárja"). Az örökölt viselkedési módok, mint perspektiva jelölhető meg. Ugyanis az idők próbáját kiállt (munka)módszerek, anyagok, főleg élelmiszerek stb. folyamatos beépülése az újabb generációk gondolkodásába, egész életébe, azoknak biztonságot ad: jó úton járok.
Az ezeket fenntartó, divattal dacoló(?) családok felnőtt tagjai "az örökhagyók" különös figyelmet és megbecsülést érdemelnek. Ők képesek és hajlandók is az élet-örökség továbbadására. Hogy gyakorlatiasak maradhassunk célszerű a viselkedési-örökség szavak használata és a valós, de egyeseknek tán patetikusan hangzó "élet örökség" szóhasználat maradjon bizonyos alkalmakra.